Márciusban derült ki, hogy a magyar kormány megállapodott Pekinggel arról, hogy kínai rendőrök járőrözhetnek majd Magyarországon. A Belügyminisztérium akkori közlése szerint az együttműködés „segíti a két ország állampolgárai és hatóságai közötti hatékonyabb kommunikációt, és javítja a belbiztonságot és a közrendet”, míg az ellenzék aggodalmának adott hangot, hogy a rendőrök a Kínai Kommunista Párt meghosszabbított kémszervezeteként tevékenykednek majd itt, és megfigyelhetik az itt élő kínaiakat:

A VSquare közép-európai oknyomozó oldal a héten azonban arról számolt be, hogy a megállapodásnak van egy eddig nyilvánosságra nem hozott része, amiben engedélyezik Kínának, hogy mesterséges intelligencia által támogatott arcfelismerő rendszerekkel felszerelt térfigyelő kamerák telepítsenek magyar területen. A VSquare hírlevele szerint erről a kínai-magyar tárgyalásokat ismerő megbízható forrásoktól szereztek tudomást.

A kormány a lapnak nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdéseikre, és a rendőrséghez irányította őket, ahol szintén nem kaptak választ a kamerákkal kapcsolatban. Paczolay Máté külügyi szóvivő az rtl.hu-n is megjelent hírrel kapcsolatban annyit közölt lapunkkal, hogy „a kínai elnök magyarországi látogatása során egyetlen fórumon sem volt napirenden még csak hasonló téma sem”, és „kamerák telepítéséről semmilyen megállapodás nem született”. A szóvivő kijelentette, hogy „ez egy klasszikus álhírterjesztés, ami minden valóságalapot nélkülöz”.

A Momentum a hír megjelenése után közölte, hogy tüntetést szerveznek emiatt, Donáth Anna pedig jelezte, hogy az Európai Unióhoz fordul, hogy megakadályozzák „a kínai típusú megfigyelőállam magyarországi kiépítését.”

Azonban a széles körben elterjedt kép a kínai megfigyelőállam képességeiről erősen eltúlzott, ugyanis a rendszer korántsem annyira mindent látó, mint ahogy azt éppen Peking szeretné elhitetni.

Rémhírterjesztés

A nemzetközi sajtó a 2010-es évek végén kezdett el beszámolni a totális kínai megfigyelőállamról, aminek egyik része volt az arcfelismerő rendszerekkel felszerelt térfigyelő kamerák használata. Ezekkel az akkoriban megjelent cikkek szerint bármikor, bárhol követni tudnak mindenkit. A kínai állami sajtóban is büszkén hirdették, hogy az ország közterein felszerelt több százmillió kamera felvételei alapján képesek megtalálni körözött bűnözőket, eltűnt gyerekeket és azonnal azonosítani az úttesten tilosban átmenő gyalogosokat. A Skynet nevű arcfelismerő rendszer pedig a Kínai Kommunista Párt hivatalos lapja szerint képes egy másodpercen belül végiszkennelni Kína teljes, 1,4 milliárdos lakosságát.

A China Daily című angol nyelvű állami lap például arról számolt be, hogy egy sörfesztiválon 25 körözött bűnözőt fogtak el, miután az arcfelismerő kamerarendszer azonosította őket. Egy népszerű hongongi énekes kínai koncertjein három keresett gyanúsítottat kaptak el az arcfelismerő rendszer segítségével, több városban is a zebrán tilosban átsétáló gyalogosokat azonosította a rendszer, a BBC riporterét pedig mindössze hét perc alatt „elfogták”, amikor tesztelte a rendszert egy négymilliós kínai városban.

A rendszer azonban egyáltalán működik olyan jól, mint ahogy azt az arcfelismerő rendszereket készítő kínai cégek közléseiből és a kínai állami sajtóban megjelent beszámolókból látszik.

Amikor utánanéztünk ezeknek a történeteknek, egy csomóról kiderült, hogy túlzóak, vagy teljes kitalációk

– mondta el a China Digital Timesnak Josh Chin, a Wall Street Journal kínai irodájának helyettes vezetője, aki egyik kollégájával könyvet írt a kínai megfigyelési államról.

A Face++ kínai arcfelismerő rendszert készítő Megvii nevű cég alelnöke például egy 2018-as interjúban elmondta, hogy egyszerre csak legfeljebb ezer arcot tudnak keresni, ennél több adat kezeléséhez már szuperszámítógépre lenne szükség, illetve képtelenség „bárhol és bármikor” megtalálni valakit az országban, arra ugyanis nincs meg a technológia.

De hogyan működik?

Ha a rendőrök meg akarnak találni valakit, mondjuk egy vasútállomáson, előbb fel kell tölteniük a keresett személy arcképét az ottani zárt rendszerbe, és csak ezt követően tudja a cég mesterséges intelligenciája elkezdeni keresni a delikvenst. A zebráknál elhelyezett kamerák felvételein látható, tilosban áthaladó gyalogosokat pedig csak több nap alatt tudták azonosítani a hatóságok, gyakran csak emberek közreműködésével, és nem automatikusan.

Josh Chin elmondta, hogy legnagyobb meglepetésükre a kínai kormány egyáltalán nem aggódott, amikor elkezdtek tudósítani a megfigyelési állam kiépítéséről, Peking ehelyett magáévá tette az elképzelést arról, hogy mindent látnak. Sőt, ez az a kép, amit a Kínai Kommunista Párt el akar terjeszteni, hogy kordában tartsák az embereket.

„Mindegy, hogy igaz, vagy sem, amíg az emberek elhiszik” – mondta az NPR amerikai közszolgálati adónak Kai Strittmatter. A Süddeutsche Zeitung német lap egykori kínai tudósítója, aki szintén könyvet írt a kínai megfigyelési államról, hozzátette:

Amint elhiszed, hogy igaz, már nem is kell rendőrt állítani a sarokra, mert saját magad rendőre leszel.

Chin hozzátette egy „technológiai kvantumugrás” kellene ahhoz a mesterséges intelligencia fejlődésében, hogy az arcfelismerő rendszerek jelentősen hatékonyabbá váljanak, és a közeljövőben erre nem számíthatunk.

Világelsők exportban

A kínai államnak nem csak belpolitikai okokból előnyös elhitetni mindenkivel, hogy arcfelismerő rendszereik mindent látnak, hanem külgazdasági érdekek is vezérlik ennek elterjesztését. A kínai cégek ugyanis világelsők az arcfelismerő rendszerek exportjában. Az amerikai Harvard és MIT egyetemek kutatóinak tavaly januárban közzétett tanulmánya szerint a kínaiak 201 ilyen exportüzletet kötöttek, míg a második helyen álló amerikai cégek 128-at. A kínai rendszereket előszeretettel szerzik be autoriter országok és diktatúrák, azt állítva, hogy a bűnözés visszaszorítása a cél, de közben az ellenzéki hangok elhallgattatására használják azokat.

Emiatt sokan attól tartanak, hogy Kína nemcsak a technológiát exportálja, hanem a totális megfigyelési állam koncepcióját is.

A kormányzás jövőjeként adják el a tömeg irányítását a technológián keresztül

– mondta a New York Timesnak Adrian Shahbaz, a Freedom House nevű amerikai szervezet kutatási igazgatója.

Josh Chin szerint azonban ez nem fedi a valóságot, a kínai állam nem törekszik arra, hogy a technológiával együtt a politikai rendszerét is exportálja külföldre, és Peking inkább azon az állásponton van, hogy minden ország úgy használja a nekik eladott kínai eszközöket, ahogy az adott kormány azt jónak látja. Ugyanakkor hozzátette,

egyelőre úgy tűnik, hogy a kínai rendszereket használó féldemokráciák autoriterebb irányba mozdulnak el,

ami szerinte érthető, hiszen a megfigyelési technológiák természetüknél fogva ebbe az irányba tolják az országokat.

Hasonlóan nyilatkozott Martin Beraja, az MIT egyetem professzora, akinek a technológiai újítások és a kormányzás kapcsolata a fő kutatóterülete. Ahogy a Wirednek elmondta, a kínai megfigyelési technológiák használata „autoriterebb irányba tolja” azokat az országokat, amik demokratikusabbá is válhatnának.

Minxin Pei politológus professzor – akinek idén jelent meg könyve a kínai megfigyelési államról – kijelentette, hogy más országok önmagában a kínai hardware importálásával nem tudnak olyan megfigyelési rendszert kiépíteni, mint Kína. Minxin Pei amellett érvelt, hogy a kínai megfigyelési rendszert lehetetlenség exportálni, mert azt valójában nem a kamerák és a mesterséges intelligenciával működő arcfelismerő rendszerek működtetik, hanem egy besúgók és kémek millióiból álló hálózatra támaszkodik az ellenzéki hangok elnyomásában.

Strittmatter az NPR-nak elmondta, gyakran kérdezik arról, hogy kell-e félniük Kínától, amire azt szokta válaszolni:

Nem kell félni Kínától. Amitől félnünk kell, ha bármitől is félnünk kell, az saját magunk.

Nyitókép: Térfigyelő kamerák és rendőrök a pekingi Tienanmen téren 2021. június 4-én, az 1989-es Tienanmen téri vérengzés 32. évfordulóján. Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej