| kíváncsi lennék, hogy a hasonló rendezvényeken párthűségből részt vevők közül vajon hányan gondolkodnak el az eset után azon, hogy talán mégsem olyan vicces, jópofa és kedves játék ez a katonásdi-háborúsdi, és hogy ártatlan ukrán civilek (és katonák is) naponta szenvednek hasonló vagy még súlyosabb baleseteket ork fegyverektől, lőszerektől, aknáktól, gránátoktól, bombáktól, rakétáktól – és hogy ennek legalább részben az IS az oka, hogy a NER és a békapingvin ilyen lelkesen támogatja Pootin elmebeteg háborúját?! érted: addig ez a „becsukom a szemem és csak az esti tábortűzre meg sátorozásra gondolok, meg arra, hogy a bokáig érő sárban tapicskolok pár szál szögesdrót alatt, mert az olyan szexi” hozzáállás működik, amíg tényleg csak ennyiről szól a dolog, meg annyiról, hogy kék-sárgára festett lőlapokra vagy fabábukra lövöldözgetünk röhögve. De amikor ott robban darabokra közöttük egy kolleganőjük a szemük láttára, az már annyira nem mókás. eléggé valószínűnek tartom, hogy irtó hamar meglesz a Tyuccsánista-Sorosista Prüsszelbérences magyarázat az esetre, és akkor megint ki lehet kapcsolni a lelkiismeretet vagy a normalitást és újra lehet menni leküzdeni a kitalált ellenségeket a patyomkin-harctereken |