Csupasz pisztoly.  Trump-adminisztráció üzenetben elküldte a haditerveit egy újságírónak is

JD Vance alelnök, miniszterek és az amerikai nemzetbiztonsági szervek vezetői a The Atlantic főszerkesztőjét véletlenül bevették egy chatcsoportba, amiben a jemeni húszik elleni csapásokat beszélték meg, mielőtt végrehajtották volna azokat

– számolt be erről maga a főszerkesztő, az USA egyik legelismertebb külpolitikai újságírója, Jeffrey Goldberg.

Az amerikai hadsereg március 15-én Jemen területén számos célpont ellen hajtott végre légicsapásokat húszi célpontok ellen. Mint Goldberg írja:

én azonban már két órával az első bombák robbanása előtt tudtam, hogy a támadás bekövetkezhet. Azért tudtam ezt, mert Pete Hegseth, a védelmi miniszter 11:44-kor elküldte nekem a haditervet üzenetben. A terv pontos információkat tartalmazott a fegyverszállítmányokról, a célpontokról és az időzítésről.

A főszerkesztő március 11-én a Signalon kapott egy kapcsolatfelvételi kérelmet egy Michael Waltz nevű felhasználótól. (A Signal egy titkosított csatornákat használó üzenetküldő alkalmazás, amit előszeretettel használnak újságírók is, ugyanis nagyobb védelmet biztosít, például érzékeny beszélgetések lefolytatásához.) Először nem feltételezte, hogy valóban Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadójáról van szó, egyebek mellett a jelenlegi adminisztráció újságírókkal kapcsolatos hozzáállása miatt.

A dolgok akkor kezdtek komolyra fordulni, amikor Goldberg két nappal később kapott egy értesítést, miszerint bevették egy Houthi PC small group elnevezésű chatcsoportba, az elnevezésben található rövidítés általában a legmagasabb rangú nemzetbiztonsági tisztviselők csoportjára utal.

Ekkor Waltz küldött egy üzenetet a csoportnak, amiben arról írt, hogy az „a húszik elleni koordinációt” szolgálja. A következő percekben az adminisztráció vezetői – vagy legalábbis a nevükkel, monogramjukkal futó fiókok – elkezdték beírni a chatbe, hogy melyik tisztviselőt delegálják, hogy eljárjanak a nevükben. A sort Marco Rubio külügyminiszter kezdte, őt követte JD Vance alelnök, majd Tulsi Gabbard hírszerzési igazgató, Scott Bessent pénzügyminiszter, Pete Hegseth védelmi miniszter és többek között John Ratcliffe CIA-igazgató is megnevezte az emberét. A csoportnak összesen 18 tagja volt, köztük Steve Witkoff közel-keleti különmegbízott és Susie Wiles, a Fehér Ház kabinetfőnöke is.

Ezután Mike Waltz elkezdte elővezetni a csapás megtervezéséhez szükséges témákat, az érintett intézmények javaslataival, továbbá a támadás Amerika nemzetközi szövetségeseire, a közel-keleti szereplőkre, illetve a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt lehetséges hatásaival együtt.

A Vance alelnökhöz kapcsolódó fiók például egy ponton azt írta, hogy a csoportban addig leírt forgatókönyvvel szerinte hibát követnek el, mivel az amerikai kereskedelem 3 százaléka, az európainak pedig 40 százaléka halad át a Hormuzi-szoroson. „Reális a veszélye annak, hogy a nyilvánosság nem érti ezt, vagy hogy miért van erre szükség. A legerősebb ok, hogy ezt tegyük, ahogy az elnök mondta, hogy üzenetet küldjünk” – írta.

A Vance-féle üzenet figyelemre méltóan folytatódik, tekintve, hogy az alelnök eddig egyetlen kérdésben sem tért el nyilvánosan Trump álláspontjától.

Nem vagyok biztos benne, hogy az elnök tisztában van azzal, hogy ez mennyire nincs összhangban az Európával kapcsolatos üzenetével most. További kockázatot jelent, hogy az olajárak mérsékelt vagy súlyos megugrását látjuk majd. Hajlandó vagyok támogatni a csapat konszenzusát, és megtartani magamnak ezeket az aggodalmakat. De erős érvek szólnak amellett, hogy ezt egy hónappal elhalasszuk, elvégezzük [az üzenetnek a nyilvánossággal való megértetését szolgáló] munkát, hogy miért fontos ez, megnézzük, hol tart a gazdaság, stb.

– írta az alelnöki fiók.

Valamivel később a Hegseth-fiók azt írta:

Megértem az aggodalmait – és teljes mértékben támogatom, hogy felveteti az elnöknek [az aggályait]. Fontos megfontolások, amelyek többségéről nehéz tudni, hogyan alakulnak (gazdaság, ukrajnai béke, Gáza stb.). Szerintem az üzenetek [átadása] nehéz lesz, bármi legyen is – senki sem tudja, hogy kik a húszik – ezért is kellene a fókuszt azon tartani: 1) Biden elbukott & 2) Irán finanszírozza őket.

A chat ezután folytatódott a miniszterek, vezető tisztviselők között, aminek elolvasása után az Atlantic főszerkesztője arra jutott, hogy nagyon valósághű a beszélgetés, de továbbra is tartott attól, hogy ez egy dezinformációs művelet lehet, illetve nem értette, hogyan nem vették észre a jelenlétét.

SAUL LOEB / POOL / AFP

A Hegseth-fiók március 15-én aztán a chatbeszélgetésben küldött egy helyzetjelentést, amelyben olyan információk szerepeltek, melyek birtokában az újságíró értékelése szerint az USA ellenfelei akár árthattak is volna az amerikai hadseregnek és hírszerzésnek. „A Signal-beszélgetés megdöbbentő vakmerőségének illusztrálásához annyit mondok, hogy a Hegseth-poszt a Jemen elleni közelgő csapások operatív részleteit tartalmazta, beleértve a célpontokra, az USA által bevetendő fegyverekre és a támadások sorrendjére vonatkozó információkat” – írta az Atlantic főszerkesztője.

Hegseth azt írta, az első detonációkat Jemenben két óra múlva lehet majd érezni. Goldberg a kocsijában ült egy szupermarket parkolójában, várva, hogy ha valódi a chat, akkor a húszi célpontokat hamarosan lebombázzák. A megadott időpontban ránézett az X-re, rákeresett Jemenre, amikor is robbanások hallatszottak Szanaában, a fővárosban. Ekkor derült ki, hogy a chatbeszélgetés valódi volt.

Arról, hogy ezután az amerikai adminisztráció tagjai a nyilvánosságban hogyan kommunikálták a hadművelet végrehajtását, és milyen nemzetbiztonsági előírásokat, törvényeket sértettek meg mindennek a Singalon való megbeszélésével, az Atlantic cikkében olvashat.