Publikálta a screenshotokat, amik bizonyítják, hogy hazudott Trump, Hegseth, Gabbard és a CIA igazgatója

• Addig heccelték a The Atlantic főszerkesztőjét, hogy szakítva szokásával közzétette, milyen hadititkokat írt meg a hadügyminiszter a lehallgatható cseten.
• Hegseth percre pontos felszállási és célhoz érkezési időpontokat is közölt.

Percre pontos felszállási és célhoz érkezési időpontokat, a bevetett fegyverrendszerek típusát is megírta Pete Hegseth hadügyminiszter a jemeni húti terroristák elleni amerikai légicsapás előtti és közbeni percekben egy nem védett csetcsoportban – derül ki a The Atlantic friss leleplező cikkéből.

Két órával a bombák becsapódása előtt megírta azt is, hogy a célpontnak kiszemelt húti terrorista vezető remélhetőleg a szokásos helyén fog tartózkodni. Vagyis ha valaki ekkor megszerzi az információt, megmenthetett volna egy feltételezett tömeggyilkost. Majd azt is megírta, hogy az amerikaiak emberei személyesen ellenőrizték a rakétafelelős terrorista barátnőjének összedőlt házában a hullákat.

Miért érdekes, hogy miről csetelgetettek a miniszterek és titkosszolgálati vezetők?

Az Amerikát megrázó „cseten tartott haditanács”-botrány kulcskérdése, hogy a Jemen elleni légicsapásról Signalon trécselő vezetők kifejezett hadi- és államtitkokat is kifecsegtek-e, miközben észre sem vették, hogy a beszélgetésbe meghívtak egy külsős újságírót, aki ezzel az erővel lehetett volna orosz, iráni vagy jemeni kém is. Ez azért fontos, mert ha elhangzott államtitok is, akkor az egész ügynek a politikai és morális felelősségen felül büntetőjogi következménye is lehet.

Donald Trump elnök kedden újságírói kérdésre azt állította, a csetelés során nem kerültek elő államtitkok.

Csakhogy erről minden szakértő ugyanazt mondta: katonai csapás esetén már önmagában az a tény, hogy csapás készül, államtitok. Ráadásul az ügyet kirobbantó és karrierje alatt eddig ferdítésen sosem kapott Jeffrey Goldberg a leleplező cikkében határozottan állította, hogy a csetelés során több szereplő érzékeny titkokat írt meg.

Trumpék ezen a ponton – talán abszurdnak hangzó módon – Goldberg becsületességében és hazafiasságában bízva hazugozták őt tovább tele szájjal. Az újságíró ugyanis azért nem ismertette a cikkében a csetelés során bedobott titkokat, mert patriótaként nem akart ártani az USA hadseregének és hírszerzőinek. (Ez nem csak a The Atlanticnél gyakorlat.)

Trumpék úgy kalkulálhattak, ha tartja magát ehhez, a későbbiekben sem közli a kezében lévő csetüzenetek szövegét, így nyugodtan állíthatják, hogy az üzenetváltásban nem hangoztak el államtitkok.

Házhoz mentek a pofonért

Csakhogy túllőttek a célon. Azzal, hogy kedden egymás után a következő vezetők állították teljes határozottsággal, hogy Goldberg és az Atlantic hazudnak, és a beszélgetésben SEMMI titkos nem hangzott el:

• Pete Hegseth hadügyminiszter (újságíróknak),
• Tulsi Gabbard hírszerzési főnök (az ügyről informálódó szenátusi bizottság előtt),
• John Ratcliffe, a CIA igazgatója (a szenátusi bizottsdág előtt),
• Donald Trump elnök (újságíróknak).

Mire az Atlantic azt mondta, oké, ti kerestétek a bajt, a légicsapások már úgyis lezárultak, katonák nem kerülhetnek veszélybe: szerdán dafke kitette a screenshotokat az inkriminált beszélgetésrészletről. Bárki megnézheti, elolvashatja, hogy a félnótás hadügyminiszter pontos időpontokat, harcirepülő-típusokat és célpontokat írt meg, percekkel a támadás kezdete előtt, majd közben is.

Hegseth 31 perccel az első amerikai harci gépek felszállása előtt kezdett a csoportba írogatni. Az első körben megírta, hogy

• 12:15-kor szállnak fel az F-18-asok,
• 13:45-kor érnek a célhoz (amiből egy hozzáértő eleve meg tudhatja tippelni, milyen célt támadnak az első hullámban),
• ez a célpont az egyik terrorista vezér szokásos tartózkodási helye.

A második adagban megírta, hogy

• 14:10-kor száll fel a második hullám repülőgép,
• 14:15-kor érnek a célhoz a harci drónok,
• 15:36-kor érnek a célterületre.

Később elárulta, az amerikaiak személyesen vagy telepített technikai eszközökkel, de jelen vannak az egyik lerombolt épületben, ugyanis ellenőrizni tudták, hogy az összedőlt házban pontosan kik haltak meg. Amikor J. D. Vance alelnök nem értette a sok rövidítést, és visszakérdezett, Hegseth részletesen megírta, hogy a húti terrorszervezet fő rakétafelelősét támadták a barátnője házában, majd azt is elpöttyintette, hogy személyesen csekkolták a szétlőtt házat az embereik.

A csetelés során egy adott ponton később megírta, még órákon át, több hullámban fognak támadni.

Van poén is. Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtófőnöke a cikk közlése után nem sokkal a következőt tweetelte a fent ismertetett cikkről, amely minden állítását a Fehér Ház által is hitelesnek elismert screenshotokkal bizonyította:

„Az Atlantic elismerte: ezek NEM »háborús tervek« voltak. Ez az egész történet újabb álhír volt, amit egy Trump-gyűlölő írt, aki jól ismert a szenzációhajhászásáról.”

René Magritte belga festő nem egészen így értette, amikor egy pipát ábrázoló festménye aljára odaírta iskolás betűkkel, hogy EZ NEM EGY PIPA.