A Himnusz első sorát duplán be kell tiltani, mert… A nap

Most? Mikor nemsokára Városrészt neveznek el Gobbi Hildáról?

„Arról a rezsimről beszélünk, amelynek Gobbi Hilda volt az egyik legismertebb arca. Amelyet sohasem tagadott meg. És persze az ÁVH vezetőjének, Péter Gábornak is a közeli barátja volt. Élete végéig összejártak, nem tagadtak meg semmit. Szembenézésnek, bocsánatkérésnek a nyomát sem láttuk. A többit most hagyjuk. Voltak Gobbi Hildának érdemei is, volt, hogy segített másokon, de bűne is akadt számtalan. Én nem vele fotózkodnék, az biztos. Azt hiszem, ezzel számos halottat holtában is megsért a művésznő. Vagy túl erősen fogalmaztam? Lehet. Én nem hiszem.
Nézzük a színészsorsokat. Nem teljes, csak néhány.
Raksányi Gellért ivott, hogy senki se gondolja, jó besúgó lehet belőle. Ő adta az egyik leghitelesebb nagyinterjút a korszakról, tele szeretettel, megbocsátással, de őszintén. (Ablonczy László: Régimódi színháztörténet).
Dévay Camillát hamis váddal Kistarcsára internálták, pályáját megtörték, lánya, Udvaros Dorottya már elérhette azt a pályafutást, amelyre édesanyjának esélye sem volt. Talán ez megbékéltette Dévay Camillát.
Karády Katalin magyar zsidókat mentett, megjárta a nyilasok és nácik poklát, de a kommunisták is elvették tőle a levegőt, soha többet nem jött haza. Végül Amerikában halt meg, honvággyal küzdve.
Jávor Pállal ugyanez történt, ellehetetlenítették, emigrált, de ő végül hazajöhetett – meghalni. Felmutathatta a Kádár-diktatúra (és Major Tamás) „nagy fogásként”, lám, csak sikerült hazacsalogatni.
Fedák Sárit börtönre ítélték, majd eltiltották a szakmájától, végül egy egyszobás kunyhóban halt meg.
Mezei Mária a Liliputi Színházban bohóckodhatott, majd vécéfelelős lehetett egy színházban. Később megbocsátott neki a rezsim (mit, hogy híres volt korábban?), és úgy-ahogy „visszafogadta”.
Földes Gábort ötvenhat után kivégezték, pedig semmi elítélendőt nem tett, csupán kommunistaként lett elege a kommunistákból, és ez (hasonlóan ahhoz, hogy munkások keltek fel a hatalom ellen) még a bűnök között is főbenjáró bűnnek számított. Hiszen az árulás, illetve az eszme leglényegibb hazugságára mutatott rá.
Mensáros Lászlót kétszer is bebörtönözték, de mindig talpra állt. Varázslatos ember, zseniális színész, igazi túlélő.
Sinkovits Imrét hosszú ideig eltiltották a szakmájától, ötvenhat után az Aranycsapat klasszisa, a korábban szintén internált, ekkor már csak megfigyelt Lóránt Gyula segítette munkához egy szocialista vállalatnál. Később őt is visszafogadta a rezsim, de nem véletlenül sírt ’89 október 23-án a beszéde közben.
Darvas Ivánt ötvenhat után bebörtönözték, ott egy irat szerint beszervezték, később végig megfigyelték.
Szakáts Miklóst ötvenhat után letartóztatták, őt bizonyíthatóan megzsarolták, beszervezték, a fedőneve „Cyrano” volt, egészen addig, amíg el nem hagyta az őt megrontó rezsimet.
Bara Margitot nem tartóztatták le, őt lejáratták, bemocskolták és tönkretették. Kitaláltak egy nem létező ügyet (hogy meztelenül szórakoztatja az elvtársakat), majd a suttogó propaganda segítségével elterjesztették. Nemcsak ő, férje, Gyarmati Dezső is beleroppant ebbe.
A hozzá hasonlóan gyönyörű, a közönség által imádott Szeleczky Zita még időben emigrált, így távollétében ítélték börtönre és köpködték a sajtóban haláláig. A rágalmak jelentős része nem volt igaz.
Muráti Lili is időben elmenekült.
Latinovits Zoltánt nem engedték kiteljesedni, vidékre száműzték, újításairól hallani sem akartak, végül a halált választotta, vagy a halál választotta őt.
Somlay Artúr pedig megfizette a legmagasabb árat, végignézte, ahogyan barátait tönkreteszik, kitelepítik, és öngyilkos lett, miután nem tudott segíteni rajtuk. Még úgysem, hogy végül Major Tamás és Gobbi Hilda is aláírták a segélykérő levelét.
Íme Rákosi börtönének és Kádár barakkjának a valósága.
Most hirtelen ezek a színészsorsok jutottak eszembe. Számtalan volt még.
Humanizmus? Ez volt a híres humanizmus? Mit szólt ehhez Gobbi Hilda utólag? Van ehhez is egy szép idézet?
Kérem, ha ideje engedi, a jövőben foglalkozzon a tönkretett színészekkel is. Sok követője van, ha tényleg olyan idealista, amilyennek látom, gondolom, akkor nyilván nem lesz ellenére, ha a tönkretett életekről, a Gobbi Hildák árnyékában dolgozó művészekről is beszél, posztol majd. Ahogyan a sokat emlegetett humanizmus megkövetelné.”
A többit meglátjuk. „