Egy bizonyos Bíró Konrád kapta

idén a város
hivatalos, rendes évi művészeti díját, a Kondor Béla díjat. A döntés egyhén szólva megosztotta a szakembereket.

Kishonty Zsolt művészettörténész mondja.

Magam jó hatvan éve élek a városban és tényleg jól ismerem Miskolc művészeti életét, de

be kellett lépnem az internetre, hogy megnézzem ki a csoda ő. Kiderült, hogy Bíró Konrád valóban
képeket készít, sőt, festményeket, konkrétabban dilettáns giccseket, de a baj nem ez, hanem az, hogy ő, a művészeti díjjal kitüntetett festő nem művész, mert nem képes művészetet teremteni.

Arra gondolok, hogy valószínűleg a díjat odaítélő bizottság tagjainak, vagy döntő
részének nagyon tetszettek az ő festményei.

(Annak ellenére, hogy azok nem műalkotások, amit
persze a bizottsági tagok valószínűleg nem is sejtettek) A szituáció nem új. Jó 15 évvel ezelőtt volt
egy nagy vitám az akkori kulturális alpolgármesterrel Miskolcon, hogy miért rendelt húsz millió
forintért egy három tonnás bronz giccset a város egyik központi terére, történetesen Kutas László
egyik negédes, kb nyolcvanszorosára felnagyított kisplasztikáját, (Kutas saját szóhasználatával:
giccsplasztikáját) amelyet „Miskolci lányok”-nak neveztek el. Kiderült, hogy azért, mert megtetszett
neki. Hát ez az.
Valószínűleg nem szakemberek döntenek a szakmai díjakról, mégsem
kapott még soha egy kőműves építészeti díjat, sem egy hentes sebészeknek járó kitüntetést, vagy
zugügyvéd jogi díjat például. Ellenben nem egyszer kapott már újságíró irodalmi, Szabó Lőrinc díjat,
és mint látjuk, amatőr festő Kondor Béla díjat, nem is első esetben. Ez  a rossz döntés nem jár közvetlenül egészségkárosító hatással vagy más

negatív biológiai következménnyel.

Mi lenne a megoldás?
Nemcsak Miskolcra jellemző, hogy különféle érdekcsoportok működése, vagy egyszerűen
csak személyes kapcsolatok révén történnek ilyen abszurd esetek, mint most a Kondor díj odaítélése,
de ezek szerint valamiféle szakmai kontroll beiktatása nélkülözhetetlen kéne hogy legyen.
Van gond bőven Miskolcon…

Miskolc már rég láthatatlanná vált az
ország képzeletbeli képzőművészeti térképén. A valamikori (a 60-as, 70-es
években még megvolt) pezsgő képzőművészeti élet megszűnt, a város legjelentősebb
képzőművészeti helyszíne, az egykor országos jelentőségű kiállításoknak helyt adó Miskolci Galéria
beszürkült, teljes provincializmusba süllyedt. Nem jobb a helyzet a nagy múltú Művésztelepen, ami
szintén évtizedek óta vegetál, nem találják egykori intenzív és hasznos működésének mai folytatását.