A posztatlanti világ igazából visszalépünk a 19. századba. Birodalmak osztják fel egymás közt a világot. Önkényesen vonnak meg határokat, illetve folytatnak háborút lázadó tartományok, politikai vetélytársak ellen. Ez a nyers erő politikája. Legjobb esetben is megkérdőjeleződik a nemzetközi intézmények tekintélye, ami ily módon a szereplők jóindulatától függ.
Ilyen viszonyok közepette a kontinens csakis tömbként lehet hatékony – világos döntéshozatali renddel, erős demokratikus felhatalmazással. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha óriási lépést tesz előre az integráció. Mert a tagok vagy feladják a nemzetállamok elvét, vagy pedig egyszerűen politikai modellként és szuverén tényezőként eltűnik a színről az EU.
Ez a forgatókönyv több fokozatban képzelhető el: kezdve a Putyin-barát illiberális demokráciától – á la Magyarország – lehetne Gulyás-szigetcsoportnak is nevezni, egészen odáig, hogy a politikai dezinformáció és befolyásolás destabilizálja a társadalmakat, így azok polgárháborúba süppednek. Ez az út diktatúrába torkollik.
Az orosz agresszió és Trump miatt a földrész váratlanul magára maradt, miközben hosszan határos egy birodalmi önkényúrral, aki a jelek szerint mindenre kész. A jogállamot sorra érik támadások az USA-ból, Oroszországból és Kínából. Egész társadalmakat klopfolnak puhára biztonságos távolságból, de ezek a rendszerek utána már maguktól esnek szét.
Itt csak egy egyesült, szövetségi Európa tud talpon maradni. Ehhez nem csupán nukleáris elrettentő erő szükséges, hanem lépni kell a politikai összefogás felé, ami azt jelenti, hogy búcsút kell inteni a nemzetállamoknak.
Az új világrendben a túlélés érdekében kell megteremteni az Európai Egyesült Államokat, közös valutával és adókkal, összevont munkaerő- és pénzpiaccal, erős polgársággal, közvetlenül választott parlamenttel, összehangolt külpolitikával és politikailag cselekvőképes kormánnyal.
Ez a függetlenség ugyan soha nem lesz tökéletes, mert egy globális világban lehetetlen a teljes önellátás. Az autarkia azonban nem is kívánatos a világgazdaság legfőbb piaca számára. Európa a jövőben is a nemzetközi együttműködésre épül, de minden egyes szélkerékkel és napelemmel csökken a politikai zsarolhatósága – mutat rá Phillip Blom a Spiegelben.
2 Responses
Na álljunk meg egy pajkaszegi szóra az igazi ezermester a műhelyben a munkája során tudja nagyon jól, hogy ami mozog de nem kéne , hogy mozogjon annak nem ciki a cikszalag ami pedig nem mozog de mozognia kéne annak erősen ajánlott a gépzsír. 😀
Tehát vannak szakemberek és „sza.emberek” az EU vezetői nem a szakértelmükről és nem a szaktudásukról híresek.