Nádasdy Ádám a Pride betiltásáról: a homoszexualitásnál „sokkal fontosabb a cigányság kérdése, de azzal valahogy nem foglalkoznak”
Nádasdy Ádámmal az Index készített interjút, amelyben többek között kérdezték londoni életéről, Magyarországról, irodalmi díjakról és a Pride felvonulásról.
Nádasdy Ádám élettársával, Patczai Márkkal él Londonban, aki orvosként dolgozik, de Nádasdy nem kezdett angliai karrierbe: magyarországi nyugdíjából és írói, fordítói munkákból tartja el magát, mivel, úgy fogalmazott: „én Londonban egy senki vagyok”. Elmondta, turistaként él Angliába, és nem is tervezi felvenni a brit állampolgárságot, ezért hat hónapnál tovább egyhuzamban nem tartózkodhat az országban. Egyrészt ezért nem is érzi magát migránsnak a szigetországban, másrészt azért sem, mert
„Londonban kis túlzással mindenki az (bevándorló – a szerk.), ráadásul rengeteg ember él ott, akinél jobban tudok angolul”.
Idén is tervez a Pride-ra menni
Az interjúban elmondta, nem azért döntöttek a külföldre költözés mellett, mert itthon ne fogadták volna el őket azonos nemű párjával. Bár ő személyesen nem tapasztalt semmilyen támadást, azt nyilatkozta: „Tudom, hogy sokan esetleg utálattal vagy megvetéssel néznek az ilyen kapcsolatokra.”
Hozzátette, szerinte a homoszexualitás kérdése nem annyira fontos sorskérdés, mint amekkorát a Fidesz kormány csinál belőle.
„Sokkal fontosabb a cigányság kérdése, de azzal valahogy nem foglalkoznak. Az nem olyan piacképes, nem olyan érdekes” – jegyezte meg, majd hangsúlyozta, idén is részt fog venni a Pride-on.
„Azért, mert a Fidesznek ez nem tetszik, attól még nem fogok otthon maradni. Minden évben voltam, most is megyek.”
Párhuzamok a két ország között
Nádasdy több párhuzamot is felfedezett Magyarország és Anglia között. Az irodalmi élettel kapcsolatban úgy vélekedett, mindkét országban virágzik, pusztán annyi a különbség, hogy az ország népessége, és az angol ajkú olvasók száma miatt a felvevő piac sokkal szélesebb körű az angol nyelvű irodalom számára.
A magyarországi irodalmi díjakról ugyanakkor negatív véleménye van, szerinte Angliában elképzelhetetlen lenne, hogy a politikusok művészeti díjakat adjanak át. Hozzátette:
„nagyon nehéz azt mondani a művészeknek, hogy mi lenne, hogy ha holnaptól kezdve nyissz, nem lenne semmi ilyesmi, keressetek szponzort magatoknak, és majd azok adnak”.
Az interjúban szóba került a Brexit is, amelyet szerinte a brit lakosság időközben már megbánt, és annak idején is a vidéki, szegényebb rétegek szavazták meg.
„Minél szegényebb, minél távolibb vidék, annál inkább a kilépés mellett voksoltak, holott valójában ez őket nem érintette. Egy faluban olyan mindegy, hogy kiléptünk, vagy nem léptünk ki. De a propagandával sikerült valahogy ennek a választói körnek megnyerni a bizalmát.”
Szerinte ez párhuzamba állítható a magyarországi választásokkal.
„Pont ugyanaz történik Magyarországon is. A Fidesz kormányzatot elsősorban a kisebb településeken, szegényebb, idősebb emberek támogatják. Óriási a párhuzam”
– reagált az újságíró felvetésére.
Magyarországon szerinte változás kell, de nem azért, mert baj van a jelenlegi kormánnyal
Kijelentette, örülne a kormányváltásnak, arra hivatkozva, hogy nem jó, ha nagyon sokáig ugyanaz a párt kormányoz.
A Fidesz gazdasági intézkedéseit nem kommentálta, „a gazdasághoz nem értek” – mondta. –
„Azt viszont helyeselném, hogy egy csomó tisztviselő felemelje a fenekét a székéből, és jöhetne helyette más. Tudja, mint amikor a nagymama azt mondja, hogy akkor is meg kell ejteni egy évben egyszer a nagytakarítást, ha nincs piszok.”
Végezetül, arra a kérdésre, hogy Angliában mit gondolnak a magyar kormány intézkedéseiről, úgy válaszolt:
„Történik itt egyéb is, mint amit a kormányzat csinál. Egyébként érdekes módon a külpolitika eseményei soha nem érdeklik őket. Az angol újságban mind a mai napig nincs semmi ilyesmi az első oldalon. Hamarabb érdekli őket az, hogy Mrs. Smith a három macskáját vízbe fojtotta, mint az, hogy ki a német kancellár…”
Egy válasz
Az ám, de;
„Ha már ezt a kis csapatot említed – bár messze nem csak ők ilyenek, van fehér is ebben a kategórában szép számmal – kismillió olyan cigány van, akik igenis be tudtak illeszkedni és értékes, megbecsült tagjai a társadalomnak. Őket valahogy nem éri az előítélet, ők tudnak tanulni, becsületesen dolgozni, és nem lopják el a BKV-n a pénztárcádat. És eszedbe sem jutna róluk ez. A dolog másik oldala, hogy jó pár kisebbség van kis hazánkban akiket épp lehetne utálni, mert az országukkal nem vagyunk túl jóban – Pl. román, szlovák kisebbség. És a fene se bántja őket.
Vannak optikailag és kulturális téren sokkal inkább különböző kisebbségeink is – lásd Pl. a kínaiak. És valahogy ők is kiválóan boldogulnak.
Ez a fránya társadalom csak a cigányokat utálja.
Ez a fránya társadalom csak a cigányokat utálja.
Ez a fránya társadalom csak a cigányokat utálja.
Ráadásul nem csak ez – szerte Európában kb. minden országban ez a kisebbség kb. hasonlóan él. Szóval, ez picit bonyolultabb mint a „fagyi” kérdés.”