Többen kértétek a verset is.
Ezt a pályázatot a forma felől közelítettem, mivel az első etupban nyilvánvalóvá vált, az óda nem formai kötöttség, a célom az volt, hogy a verstörténelem különböző formáin átvezessem az Óda c. vers hangulatát. Ugorjátok át az elejét, he nehezen viszi a szemetek (Ui: nem csodálom, h Leoninusokkal nincs tele a padlás. Bitang nehéz beleszuszakolni a beszélt nyelvet)
Közelítések
„Valamilyen módon és mértékben a forma mindig tartalom is egyben…”
Várady Szabolcs
„Akkor oké…”
én
1.
Munkadal Óda
Csillogj, kicsi sziklafal,
szállj, ifju nyár szellője,
a költő már itt ül!
2.
Anakreóni Óda
Gyűlölöm azt, ha a lányok után én, egy IPA mellett,
vágyakozom. Szerelem: lélekölő viadal.
Azt keresem, mikor egy nő szívemet óvja, s a test nyelvén
szerető szavakat súgva beszélni tanít.
3.
Villanella Óda
Ne kezdjük úgy, hogy az ingem alá nyúlsz!
Ujjbegyek helyett táncoljanak szavak!
Lillafüred, kedves, nem a Moulin Rouge.
Én elmúltam harminc. Te sem vagy már húsz.
Bár csábító, ahogy blúzod rád tapad,
Ne kezdjük úgy, hogy az ingem alá nyúlsz!
Ne kéj kössön egybe, ne csupán a hús!
Igézlek, de visszanézned nem szabad.
Lillafüred, kedves, nem a Moulin Rouge.
Fürkészem ajkad, ahogy Baudelaire-t tanulsz.
A kávéterasz izzik, a rizling megszalad.
Ne kezdjük úgy, hogy az ingem alá nyúlsz!
Ó, mondd, miképp lettem támadóból túsz?
Lágy emlőid nézem, szellőfújt hajad.
Lillafüred, kedves, nem a Moulin Rouge.
Hátradőlsz a székben, egész ellazulsz.
Nem fordulsz felém, és jobb, ha így marad.
Ne kezdjük úgy, hogy az ingem alá nyúlsz!
Lillafüred, kedves, nem a Moulin Rouge.
4.
Óda Leoninusok
Tóvíz. Lombok. Üres stég. Izzadt homlok. Üresség.
Szürkésbarna küret; hajnali Lillafüred.
Tompa a fénye a Holdnak – nagy, vérrel teli hólyag.
Festetlen szarufák. Lángosozó bodegák.
Szélben nyúlnak a bokrok. Magnón bömböl a pop-rock.
Mint ami könnyre fakadt, ömlik a Szinva-patak.
Túlcsorog, eltölt, szintez. Csak blaszfémia mindez.
Nélküled itt ez a táj ronda, utálni muszáj.
5.
Képvers Óda
Ő
É N
M Á S
6.
Felező nyolcas Óda
fák közt a szél lélekzene
surrog mintha lélegzene
ösvényen pár emberhangya
felzuhog a vizek hangja
fut fenn az út a tó jobbra
lent csillámlik Éva szobra
szeme hegyén a premissza
száz évre néz vissza-vissza
koroknak az aknáin át
forgatja a Föld-turbinát
egy vágyig egy szerelemig
ami kővé merevedik
hiába ott visszapörög
sohasem lesz semmi örök
se a rímek se a forma
se Attila se az Óda
se az ösvény se a hotel
se a lobbiban a fotel
se az elegy se az oldat
lebomlik mi lebomolhat
se a Viktor se a Ferenc
se az utcán talált lelenc
se Izrael se a Gáza
vagy bármelyik isten háza
se orgazmus se a pánik
se az imák se apáink
se a csali se a kapás
a köztünk kaszáló kaszás
se Budapest és se Frisco
se a versem író fickó
se a pálya se a tender
sehonnai bitang ember
se a Beatles se a Roses
együtt múlik rossz is jó is
se a hüvely se a borsó
se urna és se koporsó
se a Soma mamagésa
maradnak a szavak és a
haj a csontok a testékszer
benő mindent a repkény
-szer
2 Responses
Van ennél a csávónál lejjebb?
A zsoltár szerint: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt!”